ISKOLA A HORVÁTH MIHÁLY TÉREN

A kiegyezés utáni robbanásszerű fejlődés következtében a XIX. század végére Budapest nemcsak az ország ipari centrumává, hanem európai világvárossá is növekedett. Lakosainak száma megközelítette a 900.000-et. Polgárai egyre növekvő igényeket támasztottak a székesfőváros tanácsával szemben minden területen, így a közművelődés és a közoktatás tekintetében is.

A polgárosodás folyamatában bekövetkezett változásokat Bárczy István a századfordulón felismerte, és ennek a Közoktatási Ügyosztály vezetőjeként hangot is adott. Az 1901. július 24-én elhangzott beszédében a fővárosi oktatásügy megreformálásának rendkívüli szükségességét hangoztatta. Jól megépített és felszerelt iskolákra van szükség - mondotta -, de a tartalmi munkában is meg kell újulnia a közoktatásnak.

Bárczyt 1906-ban Budapest polgármesterévé választotta a Közgyűlés. Korábbi oktatáspolitikai elképzeléseit olyan iskolaépítési akcióval valósította meg, amelynek máig kiható következményeit tapasztalhatjuk Budapesten. 1909 őszén kezdődtek a munkálatok. Három év alatt harminchat teljesen új iskolát építettek, közel ezer osztályteremmel.

Bárczy és munkatársai a Mária Terézia teret szemelték ki az egyik új, modern iskola színhelyéül. A területen a Watzula-féle vendéglő állt, amelynek állapota egyre kevésbé volt elfogadható a rohamosan kiépülő Baross utca elegáns házaihoz viszonyítva. A vendéglőt abban az időben építették, amikor még tó volt a mai tér helyén. A kifelé terjeszkedő Pest házainak építése során a tavat fokozatosan feltöltötték.

A hagyomány szerint a vendéglő tulajdonosa az épület tervezőjétől, Balogh Lóránd építésztől azt kérte, hogy az afféle családi ereklyének számító japán akác (wisteria chinensis), amely már akkor is több, mint száz éves volt, maradjon meg épségben. Az építész a kérést teljesítette. A fa ma már közel húsz méter magas, az Iskola épületét is túlnőtte.

1909-ben kezdődtek meg az építkezés előmunkálatai a Mária Terézia téren. Az "iskolapalota" tervei a korabeli építészet és belső építészet igazi remekművének születését sejtették. Példaképpen a Zsolnay-gyárban megrendelt falikutat említhetjük, amely ma is látható az épület földszintjén.

Az építkezés 1911 nyarán befejeződött, szeptemberben 6-6 osztály indításával megkezdte működését a fiú- és a leányiskola. Az épületben kapott "ideiglenesen" helyet a Pedagógiai Szeminárium, amelyet 1912. február elsején ünnepélyes keretek között avatott fel Bárczy István polgármester. A Szeminárium indulása a létrehozás lendületét tükrözte: 1912-ben 1089 beiratkozott hallgatót tartottak nyilván. Óvoda is indult az épületben, amely pár év múlva, 1919-ben az elemi iskolához hasonlóan gyakorló óvodai szintre emelkedett.

Az első világháború okozta visszaesést követően újabb fellendülés következett. 1926-ban egyesítették a két iskolát, az osztályok számát húszra emelték. A gyakorló tanítások, bemutató órák mellett a tudományos előadások száma is növekedett, a kor legnevesebb kutatói, tudósai rendszeresen szerepeltek az intézményben. A Nagyteremben tartott bemutató tanításokra előre fel kellett iratkozni. A terem minden alkalommal zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Móricz Zsigmond többször volt bemutató tanításon, a Nyugatban elismeréssel írt a látottakról.

A háború nehéz éveiben az Iskola elnéptelenedett, 1944 őszén már nem nyitotta ki kapuit. A légitámadások során az épületet több bombatalálat is érte. A végső statisztika: 7 bomba, 36 tüzérségi lövedék és számtalan akna. A harcok 1945. január 13-án értek az Iskolához. Két nap utcai harc során számtalan tüzérségi lövedék és akna rongálta az épületet, amely a Baross utcai oldalon a pincéig leomlott. A Mária Terézia téri fronton bombasérülés érte a házat. Az udvari szárnynak csak az I. emeletig lerombolt csonkja maradt meg.

A harcok megszűntével a romok eltakarítását a testület tagjai és az iskola alkalmazottai kezdték meg. A fel nem robbant lövedékeket, bombákat saját készítésű szánkón vontatták le a Duna partjára. Az épületből 400 köbméter törmeléket hordtak ki az udvarra. Munkájuk eredményeként két földszinti teremben 1945. február 8-án megkezdődött az alsósok és az óvodások foglalkoztatása. A főváros még ebben az évben a termek nagy részét helyreállította. 1946 telén azonban a vízvezeték szétfagyott, így az épület rendeltetésszerű használata csak a következő tanévben indulhatott meg. 1948 nyarán sikerült a háború valamennyi nyomát eltávolítani.

Az iskola tanulóinak száma jelentősen megnövekedett az 1948/49-es tanévre. Az iskola pedagógusait az igazolóbizottság kivétel nélkül alkalmasnak találta a gyakorlóiskolai munkára. Így a személyi feltételek biztosítottak voltak. Ennek eredményeként a továbbképzés is hamarosan megkezdődhetett. 1949-ben a Mária Terézia tér új nevet kapott, ettől kezdve az Iskola neve is megváltozott. Az új név: Horváth Mihály téri Gyakorló Általános Iskola.

Az 1956-os események jelentős szerepet játszottak az Iskola életében. Az épületet szovjet tüzérségi akna becsapódása miatt komoly pusztítás érte a harcok során. Csak négy osztály maradt teljes épségben, de az első időkben azok sem voltak megközelíthetőek a lépcső leszakadása miatt. A Horváth Mihály téri épületrész két és fél terem hosszúságban a IV. emelettől a földszintig leomlott. A harcok befejeződése után Cseh Ferenc igazgatóhelyettes irányításával megkezdték a helyreállítást. A tanítás csak 1957. január 7-én kezdődhetett meg, de a teljes munka beindulásával február 25-éig kellett várni.

1957 szeptemberétől a Szeminárium történetének második legsikeresebb, legtöbb eredményt felmutató korszaka kezdődött. A forradalom szétzilálta az 50-es évek központilag előírt továbbképzési rendjét, így ismét a fővárosi sajátosságok juthattak érvényre. Újra indították a kezdő nevelők tanfolyamát, az Apáczai Csere János Szabadegyetem tudományos előadásaival a harmincas évek sikeres sorozataihoz hasonló előadások tértek vissza. A felsőoktatási jelleg tovább erősödött, külön engedéllyel szaktanárképző tanfolyamok is indultak.

Ennek a lendületes, eredményekben gazdag időszaknak vetett véget az a kormányrendelet, amely az 1961/62-es tanév végén, fennállásának 50. esztendejében az Intézetet feloszlatta. A rendelet kimondta, hogy felsőoktatási intézményt csak országos főhatóságok tarthatnak fenn. Mivel az Intézet fővárosi fenntartású intézmény volt, ezért a helyiségeit a felsőoktatásnak, közelebbről az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek kellett átadnia. Az átadást a Fővárosi Tanács úgy oldotta meg, hogy a Horváth Mihály téri intézeti helyiségek helyett átadta a Fazekas Mihály Gimnázium Baross utcai épületét, és a gimnáziumot költöztette a megszűnt intézet helyére.

---

A történetben külön fejezetet érdemel a névadó gimnázium története. Elődjét, a magyarországi Szent Benedek-rend alapítójáról és a nyugati szerzetesek pátriárkájáról elnevezett gimnáziumot 1923 szeptemberében nyitották meg, 56 tanulóval. Az 1924-25. tanévben az 1924. évi XI. tc. értelmében az intézet átalakult reálgimnáziummá.

Az első otthon a Mária Terézia tér 8. sz. alatt lévő Pedagógiai Szeminárium volt, mivel a Székesfővárostól átengedett VIII., Baross utca 62. sz. alatt lévő megszűnt elemi iskolában még menekültek laktak. Ebbe az épületbe az 1925-26. iskolai év elején költözött a gimnázium.

1931. nov. hó 18-án a szomszédos dohányraktár (VIII., Baross u. 58-60. sz.) és a Rigó u. 3. sz. alatti épület is a Szent Benedek-rend birtokába ment át. A nagy Baross utcai telken sportpályákat, teniszpályákat hoztak létre. A Rigó u. 3. sz. alatt működött a Rendház, valamint egy középiskolai és egy főiskolai félinternátus. Az elképzelések szerint a Baross utcai telken épült volna fel egy modern intézet, amelyben középiskolai és főiskolai internátus is működött volna. A szükséges pénzt csak 1939-re sikerült összegyűjteni. A háborús események miatt az építkezéshez nem láttak hozzá.

A gimnáziumban magas színvonalú, sokrétű munka folyt, amelyet a tanulók eredményei is bizonyítottak. A tanárok a Szent Benedek-rend neves személyiségei voltak. Néhány tantárgyat világi tanárok tanítottak. Az énekkart Forrai Miklós vezette. Járai Mihály fúvószenekart irányított, emellett kamarazenekar is működött.

A szentbenedekrendi kat. Szent Benedek Gimnázium fenntartását az 1948: XXXIII. törvénycikk rendelkezése folytán az 1947/48. iskolai év befejezése után az állam vette át. Az intézet az 1948/49. iskolai év elejétől kezdve budapesti VIII. ker. állami Fazekas Mihály Gimnázium elnevezéssel állami gimnáziumként folytatja működését. Az állami gimnázium vezetésével és a teljesen átalakított, 23 tagú tantestület irányításával Kovács Dénest bízták meg.

Az ötvenes években a Fazekas Mihály Gimnázium folyamatos, állandó átszervezéseket élt át. Először koedukált osztályokat hoztak létre, majd azokat visszabontották fiú és leányosztályokra. Ez történt például az 1953-ban induló egyik osztállyal is, amelyet a második évben a tanév folyamán (!) bontottak szét. Egy ideig fiúkat nem iskoláztak be a Fazekas Gimnáziumba, az leánygimnáziummá alakult. A tantestület nagyobb része tanárnő volt. Az iskolát 1950-től 1953-ig Horváth Gyula igazgatta, az 1953/54. tanévben Dr. Szentirmay János lett az igazgató. 1954-től 1960-ig újraKovács Dénes kapott megbízást az iskola vezetésére. 1958-tól kezdve újra indultak fiúosztályok. 1960-tól 1962-ig Radó János volt az igazgató. A Baross u. 58 - 60 szám alatti sportudvart elvették a Fazekastól oda lakóházat építettek. Ez a Fazekas Mihály Gimnázium sportéletét jelentős mértékben visszafejlesztette.

A Horváth Mihály téren működő Intézettel és az Iskolával egyre szorosabb kapcsolat alakult ki. A pedagógusok kölcsönösen látogatták a másik intézmény értekezleteit, az új oktatási elképzelésekkel kapcsolatosan információkat cseréltek. Így lett a Fazekas Mihály Gimnázium 1960-ban gyakorló gimnázium, majd az összeköltözés után létrejött a 12 évfolyamos közös igazgatású Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium.

Radó Jánost 1963-ban Mezei Gyula váltotta fel. A működtetésre olyan megoldást vezetett be, amely a megszűnt intézet feladatait is el tudta látni. Néhány megmaradó területet az iskola látott el, az intézeti feladatok jelentős része azonban decentralizálódott. A kerületek hatáskörébe került a szakfelügyelet és a továbbképzés egy része is. Az iskola gimnáziumi tagozatát Genzwein Ferenc, az általános is iskolát Cseh Ferenc, az esti és levelező tagozatot Kovács Géza, a napközit Gál Mihály az óvodát Lázi Imréné igazgatta tagozatvezetőként, de lényegében vezetői hatáskörrel.

Az iskola hírnevét az 1962-ben induló matematika tagozat alapozta meg. Rábai Imre gyűjtötte össze azokat a tehetséges diákokat, akik gimnáziumi tanulmányaik során világhírnevet szereztek az iskolának. 1966-ban a nyolctagú magyar diákolimpiai csapat a Fazekas matematika tagozatú osztályából került ki. Öten kaptak aranyérmet: Lovász László, Pósa Lajos, Berkes István, Laczkovich Miklós és Pelikán József. Lovász László már egyetemista korában kandidátus lett. A Yale Egyetem matematika professzoraként 1999-ben Wolf-díjat (a matematika Nobel díjának tekintik) kapott, 2001-ben itthon a Corvin láncot vehette át.

A matematika mellett a hetvenes évek elejére történelemből, biológiából, idegen nyelvekből is egyre szaporodtak a kimagasló eredmények. A fizika is a "sikertantárgyak" közé került. Megszoktuk mind a mai napig, hogy nincs sem matematika, sem fizika diákolimpia Fazekas diák nélkül. (A 80-as évektől kezdve valamennyi tantárgy, közöttük a magyar nyelv és irodalom is egyre több eredményt könyvelhetett el.)

A versenyeredmények alapján a Fazekast az ország első iskolájának tartották. Ezt a helyét a később előtérbe került más szempontok (a felsőoktatásba felvettek részaránya, nemzetközi és hazai teljesítmények pontrendszerei) alapján is megtartotta. A Fazekas tanárai kimagasló felkészültségű, nagyszerű emberek voltak, akik a tehetséges gyerekeket a nekik való színvonalon tanították. Többségük közvetlensége, gyermekszeretete és elhivatottsága volt az erdeményesség egy fontosabb mozzanata.

A Ház, ahogyan az Iskola és az Intézet együttesét neveztük, 1972-ben nyerte el végleges működési struktúráját, és kialakult a vezetés rendszere is. Kaján László 1966-ban lett Mezei Gyula után igazgató. Tevékenysége nem az iskolai, hanem az intézeti munka újjászervezésére irányult. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a főváros nem maradhat közoktatás-irányítás nélkül. 1972-ben a Fővárosi Pedagógiai Intézet Kaján László vezetésével kezdte meg újra teljes körű működését.

Genzwein Ferencet 1964-ben Mezei Gyula hívta meg gimnáziumi tagozatvezető igazgatóhelyettesnek, 1968-ban lett a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium igazgatója.

Székely Róbertné 1965-ben került Fazekasba biológia vezetőtanárként. 1971-ben igazgatóhelyettes lett. 1974-ben, Genzwein Ferenc távozása után csaknem egy évig az Iskola megbízott igazgatója volt.

---

1975-től 1995-ig Dr. Tóth Jánosné vezette a Fazekast. Igazgatói tevékenységére a 2004-ben készült filmfelvételen így emlékezik vissza: "Amikor ide jöttem 975-ben, már az első helyen volt a Fazekas. Az én szerepem az volt, hogy ezt az első helyet megtartsam. Tehát nem az első helyre kellett törekedni, mert az Iskola már az első helyen volt." Ezt az eredményességet sikerült 20 éven keresztül fenntartani. Az Iskola tanárait az Intézet vezető felügyelőinek, majd vezető szaktanácsadóinak egyetértésével választották ki. Ez volt a szakmai minőség egyik garanciája.

A 980-as évek végétől kezdve a zsúfolt, öregedő épület egyre kevésbé tudta kielégíteni a képzés és a továbbképzés által támasztott igényeket. 1993 novemberére készült el az épület felújításának programterve, amelyet a Gergely Zsolt és Stattler Anna Építész Iroda készített el több variációjú megvalósítási javaslattal. Az építészeti terveket Gergely Zsolt, Laczkovics László és Potzner Ferenc építészek, a gépészeti tervet Medek Gábor gépész, az elektromos ellátás tervét Medek Béla mérnök készítette.

Több önkormányzati határozat, különféle elhelyezési és felújítási tervek, majd azok megvalósulása következtében 1995-ben a Városligeti fasorba költözött a Fővárosi Gyakorló Óvoda, a Vas utcába a Fővárosi Pedagógiai Intézet. 1997-ben megkezdődött a Horváth Mihály téri épület felújítása, majd 1998-ban a Baross utcai foghíj régóta tervezett beépítése is megvalósult. Az épület felújítási és bővítési munkálatait az alsó tagozat az Üllői út 76. sz. alatti épületben, a felső tagozat és a gimnázium a Mosonyi u. 6.sz. alatt vészelte át. A felújítás során az iskola igazgatója az 1995-ben megválasztott Dr. Sáska Géza volt. 2000-ben a nevelőtestület Hámori Veronikát választotta igazgatónak.

Iskolánk történetéről további anyagokat talál a Kezdőlap->Iskolánk->Centenárium -> Iskolatörténet menüpontban.